Az emberek hajlandók azt hinni, hogy a "szerelembe esés" a jó házasság alapja. Azonban a kutatások azt mutatják, hogy ennek az intenzív érzelmi állapotnak nem sok köze van a szeretethez.
Miért lehet ez igaz? Elsősorban azért, mert a "szerelembe esés" egy passzív folyamat, úgymond megtörténik velünk.
Másodsorban, a "szerelmes" állapot nem azonos az igazi szeretettel, mert "aktivitás", konkrét lépések megtétele nélkül éred el. Bármit is teszünk ebben az állapotban, az nem igényel tudatos erőfeszítést a részünkről. Bizonyos értelemben feladjuk az önkontrollunkat és hagyjuk, hogy az érzelmeink irányítsanak minket.
Továbbá, a "szerelmes" ember általában arra koncentrál, hogy a szeretett személy mennyire kelt benne pozitív érzelmeket, mennyire teszi őt boldoggá. Vagyis elsősorban a saját érzéseivel foglalkozik.
Az igazi szeretet viszont tudatos döntés eredménye, olyan döntésé, amit nap mint nap megerősítünk magunkban. Tudatosan döntünk úgy, hogy törődünk a házastársunk vagy a gyerekeink lelki és testi jólétével. Arra használjuk a szavainkat és cselekedeteinket, hogy általuk szolgáljuk őket, hogy odaadjunk önmagunkat, így szeretetet teremtve a kapcsolatainkban.
A szeretet a sikeres házasság és bármilyen más emberi kapcsolat kulcsa.
Amikor igazán szeretjük a másikat, akkor ez apránként "felmelegíti" a szívünket és mély érzelmi megelégedettséget hoz magával. De mindig a szeretet az első. Az érzelmek csak ezután jönnek, nem pedig fordítva. Ha az igazi szeretetet tartjuk szem előtt és tudatosan "odaadjuk" magunkat a másiknak, akkor ezáltal érzelmi tartályunk is folyamatosan telítődik. Ha viszont fordítva próbáljuk meg a dolgot, és arra várunk, hogy először az érzelmek jöjjenek, hogy az érzelmeink levegyenek bennünket a lábunkról, akkor rossz alapokra helyezzük a kapcsolatunkat.
 | |
| Tényleg azt hiszed, hogy a 3D-s szemüveg mélyebbé teszi a kapcsolatunkat? |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése