Próbára tesznek a kapcsolataid? Az jó! - 2. rész

Írta: Andrew Schneider 2011. december 09. péntek, 16:00

Általában nehézséget okoz kapcsolatainkban, ha megengedjük, hogy vágyaink a szükségleteink útjába kerüljenek. Amikor a vágyaink nem teljesülnek be, (ilyen vágyak például a másik szeretetének vagy figyelmének a megszerzése; az "úgy csináljuk, ahogy én akarom"; vagy azon vágyunk, hogy fontosnak érezzük magunkat, és tiszteletben tartsanak bennünket), akkor a legtöbbször mérgesek, szomorúak, bosszúsak vagy bosszúvágyóak leszünk. Ha ezt tapasztaljuk magunkon, akkor álljunk meg egy pillanatra és kérdezzük meg magunkat, hogy mi is az, amire igazán szükségünk van - nem pedig az, amire vágyunk - és ezután adjuk azt meg saját magunknak ahelyett, hogy másoktól várnánk el vagy követelnénk azt meg.

Persze nem mindig könnyű kideríteni azt, hogy igazán mire is van szükségünk. Amíg a vágyainknak jórészt a tudatában szoktunk lenni, addig a szükségleteink általában a tudatalattinkban "raktározódnak", tehát nem tudatosulnak bennünk. Talán azért is nehéz a szükséglet és a vágy között különbséget tenni, mert általában a napi létszükségleteink területén ez teljesen egybemosódik és a tárgyi, materialista dolgokkal kapcsolatban úgy érezzük, hogy amire szükségünk van, azt "meg kell, hogy kaparintsuk", meg kell, hogy szerezzük magunknak.

Az emberi kapcsolatok területén viszont ez a dolog másképpen működik, és nem lehet a vágyainkat másokra rákényszeríteni. Például a szeretet egy alapvető szükséglet - de ha a szeretetre való vágyam előtérbe kerül, vagyis csakis a szeretet megszerzésére összpontosítok, akkor nagy valószínűséggel nem fogom megkapni azt a szeretetet, amire vágyok. Viszont amennyiben először szeretetet adok magamnak és azután másoknak, akkor azzal természetes módon "megteremtem" a szeretetet, az pedig előbb vagy utóbb vissza fog térni hozzám. Vagyis másoktól fogom visszakapni azt a szeretetet, amit korábban én adtam. Ez ugyanígy van például a bizalommal is: ha bizalomra van szükségünk, akkor először meg kell előlegezni a bizalmat önmagunknak, majd másoknak is - nem pedig kizsarolni a bizalmat másokból.

Na de hogyan tudjuk felismerni a szükségleteinket? A társunkkal való meghittség állapota hozzásegíthet bennünket ehhez. A meghittség nagyon fontos egy kapcsolatban. A meghittség egyrészt feltárja a tudatalattink "tartalmát", másrészt bizalomra tanít minket. A meghittség hozzásegíthet bennünket a szükségleteink felismeréséhez, és felébresztheti azt a késztetést bennünk, ami által képesek leszünk reagálni ezekre a szükségletekre. Legyen szó akár saját, akár mások szükségleteiről. A meghittség állapota azt sugallja nekünk: elfogadható és szeretetreméltó vagyok úgy, ahogy vagyok.

Azt se feledjük el, hogy igazából a "lélek" az alapvető útmutató, vezérlő erő a kapcsolatainkban. A probléma sokszor abból adódik, hogy nem vagyunk kapcsolatban a lelkünkkel, nem hallgatunk annak a hangjára. De ha igen, akkor a lelkünk képes lesz vezetni bennünket szükségleteink feltárásában és beteljesítésében.

Minden kapcsolat magában hordozza lelkünk feltárásának a lehetőségét, hogy ezáltal képesek legyünk felfedezni azt, hogy kik is vagyunk valójában. Ezért van az, hogy a kapcsolatainkban felmerülő megpróbáltatások egyúttal hatalmas lehetőségeket kínálnak lelki érésünkhöz, jellemünk fejlődéséhez is.

Amerikai "Erősebb Házasság" kampány poszter:
ME (én)
Hogyan építs maradandó kapcsolatot:
1. Vágd ki a szaggatott vonal mentén
2. Forgasd meg 180 fokkal

Eredmény:
WE (mi)

Osszd meg ezt másokkal is!